Az 1 hónap múlva mozivászonra kerülő "Hachiko: A Dog's Story" kapcsán gondoltam, hogy bemutatom nektek Japán leghíresebb kutyáját.

Hachikót (ハチ公) Japánban mindenki csak úgy ismeri, hogy chuken Hachikó (忠犬ハチ公, "Hachikó, a hűséges kutya"), mert gazdájának halála után még évekig várta a közeli vasútállomáson, hogy a professzor megjelenjen.

Története:
A kutya az Akita prefektúrabeli Ódate melletti farmon született 1923. november 10-én és a prefektúra nevét is viselő fajtából való. 1924-ben Hachikót gazdája, Hidesaburó Ueno, a Tokiói Egyetem mezőgazdasági tanszék professzora Tokióba vitte magával munkája miatt. A professzor odaadó barátja minden nap végén a közeli Shibuya állomoshoz ment, hogy a hazatérő gazdáját fogadja. Hachikó ezt több, mint egy évig, az év összes munkanapján megtette, míg egyik este a professzor nem jött haza a megszokott vonattal. Mint kiderül aznap az egyetemen szívrohamot kapott és már nem tudtak rajta segíteni. A kutya meg csak várta és várta az állomáson.

Hachikót végül Ueno halála után többször is magához fogadta pár család, de ő mindig megszökött tőlük és visszatért a régi otthonához, abban a reményben, hogy egy nap újra láthatja a professzort. Mivel odahaza sohasem találta, ezért elment az állomásra ahova már számtalan alkalommal kikísérte ezelőtt. Minden egyes nap újra és újra kiment és várta gazdáját az esti tokiói vonatnál, de többé már nem tűnt fel a professzor.

Az állomáson dolgozók és sűrűn arra járó látogatók is felfigyeltek a kutyára és legtöbbjük látta is már Uenót és Hachikót együtt az állomáson reggelente. Sokan hoztak neki élelmet és gondoskodtak is róla mivel tudták, hogy régen halott gazdáját várja még mindig vissza. 10 évig minden egyes nap, pontban az esti tokiói vonat érkezésekor Hachikó feltűnt a Shibuya Állomáson.

Egyik évben azonban Ueno régi tanítványa (aki az akita kutyák szakértője volt) felismerte a kutyát az állomásnál. Nem sokkal a találkozást követően ez a tanítvány tette közzé a Japánban élő akitaállomány nagyságát is. A kutatásai azt bizonyították, hogy csupán 30 fajtiszta akita maradt, beleértve Hachikót is a Shibuya Állomásról. A tanitvány gyakran látogatta meg a kutyát és számos cikket is írt a hihetetlen hűségéről. 1932-ben az egyik ilyen cikk megjelent Tokió legnagyobb újságjában és ekkor szerezett tudomást mindenki Hachikó történetéről, aki rögtön helyi szenzáció is lett.

Tanárok és szülők mesélték el a történetet, hogy a japán gyerekekben is kialakuljon egy hasonló hűség, egy erős kapocs a családjuk és szeretteik iránt. Hachikó egyből a hűség és odaadás nemzeti szimbólumává vált a szigetországban.


Hachikót végül 1935. március 8-án találták meg Shibuya egyik utcáján holtan. A kutya tetemét kitömték és a Nemzeti Tudományi Múzeumban állították ki Tokióban, az Uenóról elnevezett parkban.


Megemlékezés:
1934 áprilisában a Shibuya Állomáson felállítottak Hachikó emlékére egy bronz szobrot. A 2. világháború után ezt felújították és az eredeti készítő fiát, Takeshi Andót kérték fel egy második szobor megalkotására. Ezt 1948-ban mutatták be és nagyon népszerű lett. Az állomás szobor mellett kijáratát "Hachikó-guchi"-nak nevezték el, ami így lett a Shibuya Állomás Hachikó kijárata.
Egy hasonló szobrot állítottak fel Hachikó szülővárosánál lévő Ódate Állomásnál is.

Ezen felűl minden év április 8-án Hachikó hűségének emlékére ünnepélyt rendeznek a tokiói Shibuya állomásnál, amire mindig többszázan mennek el.

Természetesen készült már film a hűséges kutya történetéből még 1987-ben, Hachikō Monogatari (ハチ公物語) címmel.
Az idén augusztus 8-ra tervezett film azonban ennek az amerikai remake-je lesz, de mind a szívbemarkoló története, mind a film hangulata megegyezik majd az eredeti művel és az igaz történettel.

1994-ben, a Culture Broadcasting Network (CBN) japán rádióadó játszotta le műsorában Hachikó ugatását egy régi kazettáról. Ekkor több milliónyi rádióhallgató hallotta Hachikó hangját és ez is hozzájárult ahhoz, hogy tovább erősödjön a nemzeti népszerűsége, megbecsülése mind a kutyának, mind a történetének.